2015. július 6., hétfő

A CSODÁK VÁRATLANUL JÖNNEK


Házi interjú Rozmán Lajossal, a Remek hang a futkosásban - félig komoly opera 12 képben című produkció zenei vezetőjével
1. Honnan jött az ötlet, hogy a Sáry darabot színész-énekesekkel kell kiegészíteni?
Jó kérdés. Mi is az, hogy ötlet, kezdjük ezzel. Bolond lukból bolond szél…
Azt hiszem, ez az egész több volt egy ötletnél. (Ld. Örkény írása az ötletről: benne Tojáséj-elemzés!) Aztán, mi is az, hogy színész-énekes? Egyszóval valami ötvözet-félét akartunk. Zenészeket, akik nem ijednek meg saját – és egymás – árnyékától, és színészeket, akik képesek egyben a zenei feladatokra is. Aztán az egészet bele Balázs Zoli (rendező) turmixgépébe...

2. Mért jutott eszetekbe éppen a másik csapat, hogy vele dolgozzatok együtt?
Mint a viccben: „véletlenül”. Bolond szél a bolond lukba.

3. Mennyire különül el a darab zenei vezetése és a színészek instruálása? Olyasmi munkamegosztásról van-e szó, mint egy operánál a karmester és a rendező közti feladatmegosztás? Van-e átfedés, illetve áthallás a két feladatkör között, és ha igen, akkor ezt hogyan sikerül megoldani?

Itt is ötvözetet akartunk.Megértést és közös munkát. És működni tűnik.Van egy zenei vezető, aki egyben játékos is, a rendező szempontjából tehát valahol közkatona a dolog természeténél fogva, és szívesen is az. A „hagyományos” operajátékban szerintem ezzel a valóban nehéz és komplikált kérdéssel ma már nagyrészt nem is foglalkoznak.

4. Mennyiben más a színészekkel együtt dolgozni, kellett-e más megközelítés, más instruálás?
Minden a tanulásról szól: sokat tanulunk tőlük, és talán viszont is. Két, alapvetően másképp szocializálódott közeg – hihetetlenül tanulságos. Mindenképp az ötvözet itt is. Egyenlő elbánás: természetesnek veszem, hogy a színészek most velünk együtt zenészek, és talán viszont is. És ettől lesznek tényleg azok ott és akkor, és remélem, viszont is. Mert van más, mint az „ott és akkor”?


5. Mennyire jelentett kihívást a "szokásos" szerepekhez képest a színészeknek, hogy egy zenekarral kell dolgozni, és középpontban a zene áll? 
Az egész dolog anyagát és módszereit tekintve is olyan szinten úttörés, hogy igazán senki se tudta, mitől is kéne félni. (Én valamit sejtettem.)
Aztán később lettek – ha nem is aggodalmak, de valójában nem volt rá praxis, hogy bizonyos helyzetekben mit is kellene csinálni. Az az energia, amit az ilyen helyzetek megoldására fordítottunk, az előadás egyik fontos erőforrása lesz a későbbiekben is, azt gondolom.

6. Nyilván a zene volt az, ami meghatározta a rendezést, de vajon fordítva volt-e ilyen, sikerült-e a zenét is, egészen pontosan annak az előadását, dinamikáját, bármijét befolyásolnia vagy a színészeknek, vagy a rendezésnek? Mennyire sikerült, vagy sikerülhetett-e ez az oda-vissza hatás?
Számunkra is reveláció minden egyes próbán, hogyan képesek a zenei anyagok a színházi szituációkban új és új életre kelni.
Ehhez persze okvetlen kell Balázs Zoli borotvaéles intuíciója.

7. Kellett-e az előzetes elképzelésekből visszavenni, ha igen, akkor milyen téren (zenei, színészi, meg nem valósítható ötletek), vagy sikerült azokat megvalósítani, netán meg is haladni?
Az ember mindig – jó esetben – többet képzel, mint amit a csapata meg tud csinálni. (Most hagyjuk, hogy menyivel. :).
Ha ez a „több” nem maradna ott résként később is, mint a darab életének a része, azonnal abba kellene hagyni a munkát.

8. Ki mit kapott a közös próbafolyamatból? Mi az a tapasztalat, ami új volt, amire azt lehet mondani, hogy tanultatok belőle?

Én nagyon remélem, hogy lesz erőnk időt, közös időt fordítani ennek a feldolgozására. Nem viccelek, könyvet kellene írni belőle. Sokáig fogunk még élni ezeknek a próbáknak a tanulságaiból.

9. Korai kérdés, de várhatók-e még a jövőben ilyenféle együttműködések? Akár a két csapat között, akár más társulatokkal? Ha igen, van-e már konkrét darab?
Várhatók- e az álmok, a víziók? Itt és most, csodát, csodákat élünk meg. A tapasztalat az, hogy a csodák váratlanul jönnek. A nemcsoda meg nem érdekel.

Kérdések: Prajda Anita és Somorjai Szabolcs
Fotó: Birkás Mona
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SÁRY LÁSZLÓ: REMEK HANG A FUTKOSÁSBAN - FÉLIG KOMOLY OPERA 12 KÉPBEN
Bemutató: 2015. július 15., szerda, 20:00
Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál
Weöres Sándor Színház, Szombathely

Alkotók

Borbély László – zongora
Duffek Ildikó – ének
Huszárik Kata – ének, próza
Kéringer László – ének
Petrovics Anna – fuvola
Rákóczy Anna – fuvola
Rozmán Lajos – klarinét
Szilágyi Ágota – ének, próza

A zenei vezető munkatársa: Prajda Anita
Zenei vezető: Rozmán Lajos
Rendező: Balázs Zoltán










2015. január 7., szerda

Anima con Qaartsiluni in BMC    2014. febr. 7.    19h30
Műsor:

Liszt F.: Angelus!      

O. Lassus: Christe, Dei soboles
                 Surgens, surgens Jesus – motetta




Liszt F. - Dukay B. : Pater noster 
                                     a Rosario-hoz 
                                   hangszeres motetta
                                   két altfuvolára, basszusfuvolára és vonós kamaraegyüttesre

Eberhardt Wüllner: Sonata

*******


Liszt F. - Dukay B.: Pater noster 
                                                                                                                             a Rosario-hoz 
                                                                                                                           hangszeres motetta 
                                                                                                                           két hegedűre, mélyhegedűre és vonós kamaraegyüttesre

 O. Lassus: Prophettiae Sibyllarum
              I. Sibylla Persica
              II. Sibylla Libyca
                   Recordare Jesu pie - motetta

 Liszt F. - Dukay B. : Pater noster 
                                      a Rosario-hoz 
                                    hangszeres motetta 
                                    két klarinétra, basszetkürtre és vonós kamaraegyüttesre

J. S. Bach: 4. Brandenburgisches  Konzert BWV 1049




Egy program: születik.
Tehát jó esetben nem praktikus és racionális szempontok hozzák létre, hanem megsejtések, ráérzések idézik föl először a csíráját, aztán egyik darabot a másik után, egymásból következtetve, kapcsolódóan vagy éppen ütköztetve egymással.

Az Anima Musicae  vonós kamarazenekar és a Qaartsiluni Ensemble első nagyobb közös munkáját bemutató koncert műsora is ilyen szálakból szövődött többrétegű és sok jelentéstartalmú mesévé.

Kiindulópont, ha tetszik a csíra Dukay Barnabás műve, amely Liszt-vonatkozásával, archaikus hangütésével viszonylag rövid terjedelme ellenére meghatározta az műsor zenei közegét; személyes ajánlásaival pedig föltárta két előadói közösség közös munkájának a lehetőségét.

Az egymásra következések sorában először adódott Liszt Angelus! címet viselő műve, alcímében: „Ima az őrangyalokhoz”  - ritkán hallható vonószenekari változatának a Liszt múzeumban hozzáférhető – újszerű állapotban - lévő kottáját a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola zeneműtára 1932-ben vette leltárba…
A műfajukban a Dukay sorozattal rokon négy-, öt-, és hatszólamú Lassus Motettákat az egyedülálló alkalommal élve, a történetben vsz. először, mély fuvolákon és mély klarinétokon fogjuk megszólaltatni.

Közös nevezőnek mindezekhez a IV. Brandenburgi verseny kínálkozott, hogy a végtelenségérzetet a feladatok szintjén is teljessé tegye.

A Wüllner Sonata pedig egyelőre hadd maradjon talány - jelzőtábla az elképzelhetőből az elképzelhetetlenbe vezető úton.
Jónás Ági újságíró kedves kérdésére:



2014. november 4., kedd

Könnyű per komoly...


A könnyű- ill. komolyzene kérdésről meg a határterületről ha elhangzik valami, fontos, hogy pontos legyen. 
Ami a kiindulópont a kettő kapcsolódásához: az mindkét oldalról a legjobb előadók előadói attitűdjének a hasonlósága. Ez vezet el a felfedezéshez, hogy a legélőbb, legjobb zenei anyagok is természetükre, viselkedésükre nézve hasonlók, akár írott, akár improvizált az anyag. 
Magyarul van egységes zenei nyelv ma is, csak tudni kell távolságból nézni. 
Tehát téves megközelítés azt mondani, hogy a "komoly" és a "könnyű" zene, jazz vagy akármi, szimplán hasonlít egymásra. Helyes viszont rámutatni ezeknek a terminusoknak a képtelenségére, képzavaraira, nem kell sokat gondolkozni még laikusként sem, hogy lássa az ember. 




Mit ér az értés...


Említed, hogy többen esetleg elhárítják az írást, mondván, hogy nem értenek hozzá. Nekem a legjobb, ha nem értenek hozzá. Semmi sem gátolja biz. szemp.ból jobban az élmény befogadását, mint hogyha az ember "ért" ahhoz, amit szeretne befogadni. (Ha nem fogadja be, miről is tud írni?)
A zenéről írásnak/kritikának is az a legnagyobb baja, hogy úgymond értenek hozzá, ezért sokszor nem a dologról/eseményről írnak, hanem a "hozzáértésükről". (Ld. Fáy Miklós, aki a szakma felől nézve tényleg csak műkedvelő, mégis sokszor jobban megfogja egy történés magját, mint az ún. profik, ráadásul jól ír - szívesen is olvassa a közönség.)
Kifejezetten ezt a kihívást keressük, amikor a bármilyen érdeklődésű közönség puszta kíváncsiságával találkozik az, amit csinálunk. Ezen szeretnénk megmérni a zsigeri erejét a produkcióinknak. 


RL