Mit jelent Liszt? Nehéz ügy...

Anima con Qaartsiluni in BMC    2014. febr. 7.    19h30

Műsor:

Liszt F.: Angelus!      

O. Lassus: Christe, Dei soboles

                 Surgens, surgens Jesus – motetta

Liszt F. - Dukay B. : Pater noster 

                                     a Rosario-hoz 
                                   hangszeres motetta

                                   két altfuvolára, basszusfuvolára és vonós kamaraegyüttesre

Eberhardt Wüllner: Sonata

*******

Liszt F. - Dukay B.: Pater noster 
                                                                                                                             a Rosario-hoz 
                                                                                                                           hangszeres motetta 
                                                                                                                           két hegedűre, mélyhegedűre és vonós kamaraegyüttesre

 O. Lassus: Prophettiae Sibyllarum

              I. Sibylla Persica

              II. Sibylla Libyca

                   Recordare Jesu pie - motetta

 Liszt F. - Dukay B. : Pater noster 
                                      a Rosario-hoz 
                                    hangszeres motetta 
                                    két klarinétra, basszetkürtre és vonós kamaraegyüttesre

J. S. Bach: 4. Brandenburgisches  Konzert BWV 1049

Egy program: születik.

Tehát jó esetben nem praktikus és racionális szempontok hozzák létre, hanem megsejtések, ráérzések idézik föl először a csíráját, aztán egyik darabot a másik után, egymásból következtetve, kapcsolódóan vagy éppen ütköztetve egymással.

Az Anima Musicae  vonós kamarazenekar és a Qaartsiluni Ensemble első nagyobb közös munkáját bemutató koncert műsora is ilyen szálakból szövődött többrétegű és sok jelentéstartalmú mesévé.

Kiindulópont, ha tetszik a csíra Dukay Barnabás műve, amely Liszt-vonatkozásával, archaikus hangütésével viszonylag rövid terjedelme ellenére meghatározta az műsor zenei közegét; személyes ajánlásaival pedig föltárta két előadói közösség közös munkájának a lehetőségét.

Az egymásra következések sorában először adódott Liszt Angelus! címet viselő műve, alcímében: „Ima az őrangyalokhoz”  - ritkán hallható vonószenekari változatának a Liszt múzeumban hozzáférhető – újszerű állapotban - lévő kottáját a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola zeneműtára 1932-ben vette leltárba…

A műfajukban a Dukay sorozattal rokon négy-, öt-, és hatszólamú Lassus Motettákat az egyedülálló alkalommal élve, a történetben vsz. először, mély fuvolákon és mély klarinétokon fogjuk megszólaltatni.

Közös nevezőnek mindezekhez a IV. Brandenburgi verseny kínálkozott, hogy a végtelenségérzetet a feladatok szintjén is teljessé tegye.

A Wüllner Sonata pedig egyelőre hadd maradjon talány - jelzőtábla az elképzelhetőből az elképzelhetetlenbe vezető úton.

Jónás Ági újságíró kedves kérdésére:

Könnyű per komoly...

A könnyű- ill. komolyzene kérdésről meg a határterületről ha elhangzik valami, fontos, hogy pontos legyen. 

Ami a kiindulópont a kettő kapcsolódásához: az mindkét oldalról a legjobb előadók előadói attitűdjének a hasonlósága. Ez vezet el a felfedezéshez, hogy a legélőbb, legjobb zenei anyagok is természetükre, viselkedésükre nézve hasonlók, akár írott, akár improvizált az anyag. 

Magyarul van egységes zenei nyelv ma is, csak tudni kell távolságból nézni. 

Tehát téves megközelítés azt mondani, hogy a "komoly" és a "könnyű" zene, jazz vagy akármi, szimplán hasonlít egymásra. Helyes viszont rámutatni ezeknek a terminusoknak a képtelenségére, képzavaraira, nem kell sokat gondolkozni még laikusként sem, hogy lássa az ember. 

Mit ér az értés...

Említed, hogy többen esetleg elhárítják az írást, mondván, hogy nem értenek hozzá. Nekem a legjobb, ha nem értenek hozzá. Semmi sem gátolja biz. szemp.ból jobban az élmény befogadását, mint hogyha az ember "ért" ahhoz, amit szeretne befogadni. (Ha nem fogadja be, miről is tud írni?)

A zenéről írásnak/kritikának is az a legnagyobb baja, hogy úgymond értenek hozzá, ezért sokszor nem a dologról/eseményről írnak, hanem a "hozzáértésükről". (Ld. Fáy Miklós, aki a szakma felől nézve tényleg csak műkedvelő, mégis sokszor jobban megfogja egy történés magját, mint az ún. profik, ráadásul jól ír - szívesen is olvassa a közönség.)

Kifejezetten ezt a kihívást keressük, amikor a bármilyen érdeklődésű közönség puszta kíváncsiságával találkozik az, amit csinálunk. Ezen szeretnénk megmérni a zsigeri erejét a produkcióinknak. 

RL

Mi a fontos