2015. július 6., hétfő

A CSODÁK VÁRATLANUL JÖNNEK


Házi interjú Rozmán Lajossal, a Remek hang a futkosásban - félig komoly opera 12 képben című produkció zenei vezetőjével
1. Honnan jött az ötlet, hogy a Sáry darabot színész-énekesekkel kell kiegészíteni?
Jó kérdés. Mi is az, hogy ötlet, kezdjük ezzel. Bolond lukból bolond szél…
Azt hiszem, ez az egész több volt egy ötletnél. (Ld. Örkény írása az ötletről: benne Tojáséj-elemzés!) Aztán, mi is az, hogy színész-énekes? Egyszóval valami ötvözet-félét akartunk. Zenészeket, akik nem ijednek meg saját – és egymás – árnyékától, és színészeket, akik képesek egyben a zenei feladatokra is. Aztán az egészet bele Balázs Zoli (rendező) turmixgépébe...

2. Mért jutott eszetekbe éppen a másik csapat, hogy vele dolgozzatok együtt?
Mint a viccben: „véletlenül”. Bolond szél a bolond lukba.

3. Mennyire különül el a darab zenei vezetése és a színészek instruálása? Olyasmi munkamegosztásról van-e szó, mint egy operánál a karmester és a rendező közti feladatmegosztás? Van-e átfedés, illetve áthallás a két feladatkör között, és ha igen, akkor ezt hogyan sikerül megoldani?

Itt is ötvözetet akartunk.Megértést és közös munkát. És működni tűnik.Van egy zenei vezető, aki egyben játékos is, a rendező szempontjából tehát valahol közkatona a dolog természeténél fogva, és szívesen is az. A „hagyományos” operajátékban szerintem ezzel a valóban nehéz és komplikált kérdéssel ma már nagyrészt nem is foglalkoznak.

4. Mennyiben más a színészekkel együtt dolgozni, kellett-e más megközelítés, más instruálás?
Minden a tanulásról szól: sokat tanulunk tőlük, és talán viszont is. Két, alapvetően másképp szocializálódott közeg – hihetetlenül tanulságos. Mindenképp az ötvözet itt is. Egyenlő elbánás: természetesnek veszem, hogy a színészek most velünk együtt zenészek, és talán viszont is. És ettől lesznek tényleg azok ott és akkor, és remélem, viszont is. Mert van más, mint az „ott és akkor”?


5. Mennyire jelentett kihívást a "szokásos" szerepekhez képest a színészeknek, hogy egy zenekarral kell dolgozni, és középpontban a zene áll? 
Az egész dolog anyagát és módszereit tekintve is olyan szinten úttörés, hogy igazán senki se tudta, mitől is kéne félni. (Én valamit sejtettem.)
Aztán később lettek – ha nem is aggodalmak, de valójában nem volt rá praxis, hogy bizonyos helyzetekben mit is kellene csinálni. Az az energia, amit az ilyen helyzetek megoldására fordítottunk, az előadás egyik fontos erőforrása lesz a későbbiekben is, azt gondolom.

6. Nyilván a zene volt az, ami meghatározta a rendezést, de vajon fordítva volt-e ilyen, sikerült-e a zenét is, egészen pontosan annak az előadását, dinamikáját, bármijét befolyásolnia vagy a színészeknek, vagy a rendezésnek? Mennyire sikerült, vagy sikerülhetett-e ez az oda-vissza hatás?
Számunkra is reveláció minden egyes próbán, hogyan képesek a zenei anyagok a színházi szituációkban új és új életre kelni.
Ehhez persze okvetlen kell Balázs Zoli borotvaéles intuíciója.

7. Kellett-e az előzetes elképzelésekből visszavenni, ha igen, akkor milyen téren (zenei, színészi, meg nem valósítható ötletek), vagy sikerült azokat megvalósítani, netán meg is haladni?
Az ember mindig – jó esetben – többet képzel, mint amit a csapata meg tud csinálni. (Most hagyjuk, hogy menyivel. :).
Ha ez a „több” nem maradna ott résként később is, mint a darab életének a része, azonnal abba kellene hagyni a munkát.

8. Ki mit kapott a közös próbafolyamatból? Mi az a tapasztalat, ami új volt, amire azt lehet mondani, hogy tanultatok belőle?

Én nagyon remélem, hogy lesz erőnk időt, közös időt fordítani ennek a feldolgozására. Nem viccelek, könyvet kellene írni belőle. Sokáig fogunk még élni ezeknek a próbáknak a tanulságaiból.

9. Korai kérdés, de várhatók-e még a jövőben ilyenféle együttműködések? Akár a két csapat között, akár más társulatokkal? Ha igen, van-e már konkrét darab?
Várhatók- e az álmok, a víziók? Itt és most, csodát, csodákat élünk meg. A tapasztalat az, hogy a csodák váratlanul jönnek. A nemcsoda meg nem érdekel.

Kérdések: Prajda Anita és Somorjai Szabolcs
Fotó: Birkás Mona
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SÁRY LÁSZLÓ: REMEK HANG A FUTKOSÁSBAN - FÉLIG KOMOLY OPERA 12 KÉPBEN
Bemutató: 2015. július 15., szerda, 20:00
Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál
Weöres Sándor Színház, Szombathely

Alkotók

Borbély László – zongora
Duffek Ildikó – ének
Huszárik Kata – ének, próza
Kéringer László – ének
Petrovics Anna – fuvola
Rákóczy Anna – fuvola
Rozmán Lajos – klarinét
Szilágyi Ágota – ének, próza

A zenei vezető munkatársa: Prajda Anita
Zenei vezető: Rozmán Lajos
Rendező: Balázs Zoltán