Lehetséges gondolatok, ha szembejön velünk valami új
Kondor Ádám: Variations of a Double új változatának
ősbemutatója elé
Mi a fene ez? Ilyet még nem ettem, láttam, hallottam… Nem
volna jobb nekem valami otthonosabb mégiscsak? Mi vagyok én, kísérleti nyúl?
Találkoztunk már effélével. Sőt nyilván bennünk is
fölmerülnek hasonlók, amikor találkozunk valamivel, ami újszerűségénél fogva
idegennek, beléphetetlennek hat.
Természetesek ezek a gondolatok? Persze hogy azok. Réges-rég
óta, amikor csak előfordulhatott olyan a helyzet, hogy bárki találkozott
valamivel, amihez azelőtt esetleg hasonlót se.
Mi a helyzet tehát egy zenedarabbal, amelynek szerzője,
nyelve, világa nem otthonos legtöbbünknek? Olyan, mintha a Holdról jönne
valaki. Nem beszéljük a nyelvét, nem ismerjük a járását, a szokásait.
Aztán esetleg eszünkbe jut, hogy ez a valami ezután már
mindig itt lesz. Ilyen a gyerekszületés is, amit persze várakozás előz meg,
elképzeljük, milyen lesz, lehet.
Ez tehát az első valódi kérdés. Van-e bennünk várakozás egy
új művel kapcsolatban. Vártuk-e, igényeltük-e, hogy ismert világunkba költözzön
valami, ami ezt a világot így-úgy megváltoztatja?
De akkor most fordítsunk egyet az egészen. Képzeljünk el valami nagyon ismerőset, és
próbáljuk meg elgondolni, milyen lehetett, amikor úgymond a semmiből – ha van
ilyen – megjelent. Vagy ha azt mondom, fölbukkant, talán még jobban kifejeztem
azt, hogy legalábbis mint lehetőség, az a valami már régebben is – megvolt.
Most zeneművekről lenne szó, gondoljunk tehát bele, mekkora
bumm lehetett egy-egy ma jól ismertnek hitt remekmű bemutatása? Máté- passió.
Hammerklavier Fuga. A kékszakállú herceg vára. Tavaszi áldozat. Egy 40 szólamú
motetta a 16. századból.
Hogy csak slágereket említsek.
Szinte bizarr ma már elgondolni, hogy ezeket a műveket
megszületésük után sokszor hosszú ideig csak kevesek ismerték, de sorsuk később
is szeszélyes lehet: idő- vagy nem időszerű valakiknek, ez itt a kérdés.
Kondor Ádám 50 éves, magyar zeneszerző. Thaiföldön él.
Életműve idáig is szinte beláthatatlan nagyságú. Műveinek belépése a hallott
világba előadói munka, mint ahogy az is rajtunk, előadókon múlik, hogy ez a
belépés a megjelenés tekintetében ragyogó, avagy esetlen lesz-e.
Nyelvbe leginkább születni érdemes. Egy zeneszerző zenéjét
hitelesen megszólaltatni annyit jelentene, hogy azonos életet élek a szerzővel
– ha szigorúan veszem a hitelességet, és Füst Milán szellemében csak az
alapfokát ismerem el.
Marad itt is a törekvés, mint annyi más helyzetben.
Hiszen a nyelvet az előadónak is meg kell tanulnia, nem
lehet megúszni. A szavak, mondatok első lépésben idegenszerűek. És a
jelentésről még nem is beszéltem, aminek felfedése, megértése végképp az
érzékszervek, az intuíció birodalma.
Hogy Kondor Ádám művének belépése az Önök világába milyen
lesz, elsősorban rajtunk múlik. Hogy a darab rögtön a legszebb arcát mutassa,
úgy érezzük, megtettük ami tőlünk telt. De ez számunkra is csak a kezdet.
Klasszikus művek évtizedeken, századokon át érlelt előadói praxisával nem
vetekedhetünk, de átérezzük azok bátorságát, akik az első lépéseket megtették
azon az úton, amelyen az idegenségtől az otthonosságig lehet eljutni. Hogy ezen
az úton a mű épp mikor időszerű - divatos -, nehéz kiszámolni.
Egy biztos: hogy rajta járva szerző, előadó és hallgatóság
egyként jófelé megy.
RL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése